A kiégés (avagy angolul burn-out) szindrómát Herbert Freudenberger írta le először, már 1974-ben. Úgy definiálta ezt a ma már közismert jelenséget, mint „emocionális megterhelések és stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár”, és aminek súlyos következményei lehetnek a beteg (! –igen ez egy lelki betegség!) személyiségére vagy munkájára nézve. Ő (aki ezt a jelenséget a munka világában észlelte) úgy találta, hogy a kiégés szempontjából különösen veszélyeztetettek a segítő foglalkozást végzők.  

A kiégést tanulmányozva azt találta, hogy a túlzott érzelmi stressz és a kelleténél nagyobb felelősség vállalása is elindíthatja ezt a folyamatot.  Fokozza a problémát a pozitív visszajelzések hiánya, a monotonitás és a bizonytalan feljebb lépési lehetőség. Nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy hosszú (jellemzően több évig tartó) folyamat a kiégés, amit a lelkesedés csökkenése, a szorongás és az elégedetlenség belülről táplál. Különös módon jellemző, hogy “azok égnek ki, akik lángolni is tudnak”: a kezdeti lelkesedés, nagy energiabedobás, a magasra tett mérce a jellemzői azoknak, akik aztán pár év daráló után már csak önmagukat emésztik belülről– és kifelé füstölögnek…

-A fentieket olvasva, vagy a lenti teszt kérdéseit végigfuttatva könnyen beláthatjuk, hogy a kiégés szinte minden alapfeltétele adott a GYES-en, különösen, ha az több gyerekkel hosszú éveken át tart. A babázás – minden öröme ellenére – nagy felelősséggel járó, monoton segítő munka, amit jellemző módon “önmaga jutalmának” tekint  táradalom, ritkán dicsérik eredményeiért, de annal erősebben kritizálják a kudarcaiért az anyát. Egy mindenre odafigyelő, maximalista anya élete csupa szorongás lehet ezek miatt a belsővé tett elvárások miatt. Ha még a társa, vagy közvetlen környezete sem segíti, bátorítja, és stressz-mentesíti rendszeresen, akkor borítékolható a burnout.

A kiégés tünetei ( – a “munkahely”-et az otthon a babával végzett teendőkre értelmezzük):

  • depresszió és a reménytelenség/reményvesztettség érzése (sokan ezt a belső ürességgel írják le)
  • önfeláldozó életmód (saját szükségletek háttérbe szorítása, túlzott megfelelési és bizonyítási kényszer a (gyerek körül végzett) munkában; bizonyos idő eltelte után a teljesítmény látványos csökkenése
  • alacsony önértékelés
  • lelki és fizikai kimerültség (gyakori az, hogy az érintett mind többet és többet szeretne pihenni, aludni)
  • közöny és fásultság
  • az empátiás készség csökkenése, az intolerancia növekedése
  • Azt érzed, hogy a munkahelyi((gyerek körül végzett) teljesítményedet nem értékelik és nem ismerik el eléggé?
  • Szűnni nem akaró kimerültség és fáradtság kínoz?
  • Úgy érzed, koncentrációs zavaraid vannak?
  • Úgy érzed, nem kapsz elég dicséretet a feletteseidtől/ közvetlen hozzátartozóidtól?
  • Egyre nehezebben tudod kezelni a munkahelyi/ (gyerek körül végzett munkádat ért) bírálatokat?
  • Kételkedsz abban, hogy amit csinálsz, annak értelme van?
  • Egyre többször gondolsz a munkádra a szabadidőben? Nem tudod elválasztani a kettőt? Nem tudsz kikapcsolni? – Ez utóbbi kérdést nem egyszerű az anyaságra vonatkoztatni, de itt hagytam az eredeti tesztkérdést, hogy lássuk, mi a mihez tartás.  Talán így kérdezhetjük meg magunktól, ha anyák vagyunk: Minden időd és energiád leköti az anyaság? Nem tudsz kikapcsolódni akkor sem ha megtehetnéd?

A következő részben arról fogok írni, mit tehetünk, ha magunkon vagy a párunkon a kiégés tüneteit észleljük.

 Rekvényi Katalin szexuálpszichológus írása 

Kapcsolat